1.
2.
3.
4.
5.
 
Budapesti polgár vagyok. Itt vagyok otthon. Egész életem ehhez a városhoz köt. Gyermekkoromban a ferencvárosi Gyáli utat, a József Attila lakótelepet, majd Kőbányán az Újhegyi lakótelep világát ismertem és szerettem meg. Később az Erzsébetváros, a Józsefváros (vagy ahogyan ma is mondják, a „nyócker”) lakója voltam, éltem a Lipótvárosban, egy ideje pedig kertvárosi vagyok, Hidegkúton telepedtem le a családommal.
 
Sok mindent láttam ebből a fantasztikus adottságú városból. Sok mindent szerettem: az épülő parkokat, az új helyeket, a nyüzsgést, a táguló lehetőségeket, a művelődés, a kikapcsolódás, regenerálódás megannyi helyét. Nem tetszett viszont, hogy mindez nem ez az általános, hogy a város számos részén megrekedt az idő, és nincs más, mint pusztulás, széthúzás, leépülés.
2002-ben azért akartam polgármester lenni, hogy megmutassam, tudok mást, tudok jobbat adni a kerületben élő polgároknak.
 
Ritka, és életre szóló élményt nyújtott e tisztség. Fantasztikus érzés, ha beérik munkánk gyümölcse, ha egyetértenek az értékeinkkel, s ha társakat, barátokat találunk, akikkel elérjük a kitűzött célt. Nekem ilyen élmény volt a polgármesterré választásom, és ilyen volt az azt követő időszak. Felemelő érzés volt, hogy tízezrek hittek bennem, jó volt tudni, hogy felelős vagyok értük, s hogy együtt jöttek velem.
 
A polgárok azt igazolták vissza, sikeres évek voltak: részese voltam a Nemzeti Lakásprogram kidolgozásának, a Fészekrakó Program létrehozásának és a társasházi törvény elkészítésének. Az országgyűlésben kiharcoltam a budapesti forrásmegosztási törvény módosítását, melynek eredményeképp sikerült helyreállítani a II. kerület pénzügyi egyensúlyát, és nemcsak pénzben gyarapodott a kerület, hanem óvodák, iskolák, autóutak és járdák, közterületek és parkok épülhettek újjá.
 
Akkor is azt gondoltam, hogy összefogás, bizalom, szakértelem, és mások – köztük az enyémmel szögesen ellenkezők – véleményének tiszteletben tartása, nélkülözhetetlen a közös munkához, az építkezéshez, a változások eléréséhez. Ezért kezdeményeztem az első, pártok feletti összefogást, a Budapesti Polgármesterek Kerekasztalának létrehozását. Azóta négy év telt el, amit várospolitikusként – ezúttal fővárosi politikusként – dolgoztam végig, és értékeim nem változtak.
 
Azért akarok Budapest főpolgármestere lenni, amiért nyolc évvel ezelőtt kerületi polgármester: mert hiszek abban, hogy tudok olyat adni a budapestieknek, amitől jobb lesz itt élni. Ugyanez vezérelt főpolgármester-helyettesként és Budapest kormánybiztosaként is. És ennek eredménye, hogy olyan fejlesztéseket valósíthattunk meg, amelyek elvitathatatlanul hozzájárulnak a budapestiek életminőségének javulásához. Legnagyobb sikeremnek az oktatás területén munkatársaimmal és a polgárok összefogásával elért eredményeket tartom: számos olyan programot indítottunk vagy támogattunk, amelyek diákok tízezreinek képzését tették korszerűbbé és tizenkilenc iskolát újítottunk fel részben, vagy egészben.
 
Főpolgármesterként folytatnám ezt a munkát, de másképp.
 
Nem akarok több félbemaradt programot, be nem fejezett beruházást, építési torzót Budapesten. Nem akarom tovább nézni az acsarkodást, az egymásra mutogatást. Nem akarom, hogy nagyszerű, és szakmailag megalapozott programok bukjanak el a politikai játszmák és az ideig-óráig élő, teljesíthetetlen választási ígéretek miatt.
 
Azt látom, ma ennek kevés esélye van a politikában és sajnos a közéletben is.
Azt látom, veszélybe kerültek azok az értékek, amikben hittem és hiszek.
Azt látom, nagyon kevés választ el bennünket attól, hogy Budapesten eluralkodjon a félelem, hogy panoptikumba illő, sötét időket idézve, csak az uniformizált, központból vezényelt tetteknek és gondolatoknak lehessen tere.
 
Ma azt látom, hogy a nehezen kivívott és törékeny szabadságunk eltűnhet, hogy lakat kerülhet kultikus helyeinkre és a szánkra, hogy középszerűvé, sivárrá tehetik az életünket, leradírozhatják a számomra fontos, szabadságunkat jelképező szimbólumainkat – a budapesti szárnyas oroszlánt is.
Ma azt látom, hogy könnyen Európa lecsúszó és vállalhatatlan fővárosává válhatunk.
 
Én ezt nem akarom.
 
Én a szabadságban, a demokráciában hiszek: a jogállami normákban, a közösségben, a szolidaritásban, az érdekek összehangolásában, a toleranciában, és a szolidaritásban. A polgármesteri tiszt betöltéséért vívott versenyben az vezérel, hogy ezek az értékek nem veszhetnek el, és csak ezek mentén hozható létre egy új főváros, a Szabadság városa, melyben a közösségek normarendszere tartja fönn a rendet.
 
Azt akarom, hogy Budapest a szó szoros és átvitt értelmében is szabad, tiszta város legyen, ahol, ha körülnézel és nagy levegőt veszel, mosolyogsz, mert érzed, hogy szabad vagy.
 
Ha a demokratikus értékeket tartjuk szem előtt, ha egymást meghallgatva és támogatva, a közösség érdekeit szem előtt tartva dolgozunk az előttünk álló feladatok megoldásán, akkor ilyen Budapestet építhetünk. Együtt minden budapestivel.
 
Ez a küldetésem, ebben hiszek.
 
Sokat tanultam a budapestiektől. Tudom, mi foglalkoztatja őket, mit várnak a város vezetőjétől. Tudom, hogy senkinek nem tetszik, hogy kiszolgáltatott a gazdaság, hogy fejletlen az infrastruktúra, lassúak és rosszul működnek a közhivatalok és közszolgáltatások, hogy elhasznált, korszerűtlen az épületállomány. Tudom, hogy senkinek nem tetszik, hogy marakodó politikusok kölcsönösen hazugnak, korruptnak, a közvagyon elherdálóinak nevezik egymást, a kulisszák mögött pedig legtöbbe összeborulnak.
 
Az a célom, hogy mindezt magunk mögött hagyjuk, és ciklusokon átívelő összefogást alakítsunk ki a város működtetésére, és együtt, együttműködve tegyük azzá a tiszta és igazán szabad várossá, ahol jó élni, ahova visszavágyunk, ha elutazunk, és ahova szívesen hívunk vendégeket.
 
Célom, hogy minden demokrata érdekeit képviseljem programommal, és minden budapesti polgárral koalícióra lépjek egy modern, értékőrző és szakszerű közösségi várospolitika megvalósítására.
 
Célom, hogy kialakítsunk egy közmegegyezésen alapuló egységes jövőképet, és fejlesztési irányt, amely hosszú távra jelöli ki a feladatokat.
 
Nem vagyok naiv. Tudom, hogy soha nem látott politikai józanságra, belátásra, együttműködésre, és az együttműködés akarására van szükség már ahhoz is, hogy a közös jövőképet fölvázoljuk.
 
Én készen állok.
 
1.
2.
3.
4.
5.
Horváth Csaba a Ma Reggel vendége volt, az alábbi linkre kattintva megtekintheti a felvételt: | 2010.11.11
 
TovábbTovább
BezárBezár
Tarlós vizsgálatot indított a BKV működési engedélyei ügyében | 2010.11.11
 
Tarlós István főpolgármester csütörtökön a városházán és a BKV-nál is vizsgálatot indított a BKV működési engedélyeinek ügyében. Az elmúlt napokban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg a közlekedési társaságról.
 
 
TovábbTovább
BezárBezár
A kormány a felelős - a BKV négy hónapja nem kap pénzt | 2010.11.10
A kormány 120 napja nem fizeti ki a BKV-nak szerződésben vállalt 7,5 milliárd forintot, az pedig érthetetlen, hogy egy kormányhivatal értékeli a kormány eljárását - mondta Horváth Csaba annak kapcsán, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság kedden felfüggesztette a BKV működési engedélyét a társaság bizonytalan pénzügyi helyzetére hivatkozva, hathavi ideiglenes engedélyt kiállítva.
 
 
Az MSZP fővárosi frakciójának vezetője a nyilvánosság erejével szeretné elérni azt, hogy az NKH határozata megismerhető legyen, mert ennek tartalma csak Tarlós István főpolgármester rövid keddi közleményéből ismert. A politikus azt sem érti, miért éppen most és miért pont a BKV-val szemben alkalmazza ezt az eszközt az NKH, holott például a MÁV sokkal rosszabb helyzetben van. Tavaly átfogó, 10 éves üzleti tervet tartalmazó szerződést kötött a kormány és a főváros a BKV ügyében, amely erre az évre 22,5 milliárd forintot irányoz elő a BKV-nak, s ebből az önkormányzat és a kormány kifizette a maga 5, illetve 10 milliárdját - mondta Horváth Csaba sajtótájékoztatón szerdán. Szerinte tehát a kormány hozta nehéz helyzetbe a BKV-t azzal, hogy a kormányváltás óta, 120 napja nem utalta át a maradék 7,5 milliárdot. A szerződés alapján a BKV nullszaldós üzemeltetése elérhető lenne - tette hozzá.
Az MSZP fővárosi frakcióvezetője nem érti, hogy az NKH miért éppen most, miért pont a BKV-val szemben alkalmazza a működési engedély visszavonásának eszközét, holott például a MÁV rosszabb helyzetben van. Értelmezhetetlen az NKH határozata, mert kormányhivatal értékeli a kormány eljárását, a szerződésszegést - mondta Horváth Csaba.

Az MSZP nem ismeri a szándékokat, Tarlós István főpolgármester eddig semmit sem tett a BKV ügyében, a közösségi közlekedést alkalmatlan személy kezébe adta, az alig 28 éves friss diplomás Vitézy Dávid személyében - mondta Horváth. A szocialisták arra kíváncsiak, hogy Tarlós érez-e politikai felelősséget abban, hogy nem tudta elérni a 7,5 milliárd kifizetését, noha a kampányban még több pénzt is ígértek, és hogy olyan személyt kinevezni a közösségi közlekedés élére, aki még reagálni sem tudott az NKH határozatára. Azt is tudni szeretnék, hogy a főváros új vezetésének mik a szándékai annak érdekében, hogy a fővárosiak közlekedéshez fűződő jogai ne sérüljenek.

A Független Hírügynökség kérdésére Horváth Csaba elmondta, hogy eddig nekik sem sikerült megismerniük az NKH határozatát, annak tartalmát csak Tarlós István rövid keddi közleményéből ismerik. Ezért most a nyilvánosság útján szeretné elérni, hogy a közérdekű adatnak számító döntés megismerhetővé váljon.
 
Forrás: Független Hírügynökség
 
TovábbTovább
BezárBezár
Mit titkolnak a Fidesz egészségpolitikusai? Kvázi vizitdíj újra? | 2010.11.05
 Csütörtökön a Világgazdaság által szervezett  Merre tart az egészségügy?” című konferencián felszólalt a Fidesz összes egészségpolitikusa. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Mikola István, az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának elnöke olykor egymásnak is ellentmondva, egymással vitatkozva ismertették, mit is gondol a kormánypárt az egészségügy szabályozásáról, állam és kormány szerepéről.
 
 
A konferencián Szócska Miklós államtitkár úr kézben felmutatta a  Semmelweis Terv – az egészségügy megmentésére” című vitairatot is, amelyet azonban nem ismerhettek meg az érdeklődők. Ami szóban elhangzott, az lényegében az egyszer már elkezdődött egészségügyi rendszerfejlesztés alapelveit tartalmazta.

A betegellátás jobb szervezése, a betegirányítás, az intézmények közti hierarchia újjászervezése, a felhalmozott adósságok rendszerben történő csökkentése mind olyan alapvető kérdések, amelyekről az előző kormány már kész, végrehajtható programot és szabályozást alkotott. Ekkoriban a Fidesz politikusai ezeket a szabályokat még ördögtől valónak, népsanyargatónak igyekeztek beállítani, már azonban úgy tűnik, egyetértenek vele.

E mellett felsejlett néhány olyan ötlet, ami újdonságnak számít: a drágább gyógyszerek ösztönzése, a patikák közötti verseny gyengítése a fogyasztók kárára, az újra kötelező kamarai tagság és az egészségügy teljes államosítása. Az összes ötlet közül a legmeglepőbb az orvosválasztás fizetőssé tétele, ami kvázi vizitdíjként kerülne bevezetésre. Úgy tűnik, már elfelejtették, hogy éppen ők kezdeményeztek népszavazást a vizitdíj eltörlésére.

Láthatóan a Fidesz politikusainak fogalma sincsen, hogyan kellene hozzányúlni az egészségügyhöz úgy, hogy hitelességüket már teljesen felszámolták az ellenzékben töltött nyolc évben. Minden reális és lehetséges megoldást megbélyegeztek, most pedig saját csapdájukba estek.

Kíváncsiak vagyunk, mikor és kikkel fogják megosztani a titkolt vitairatot? Miért titkolják ennyire terveiket? Mikor jelentik be valós terveiket az egészségügyben? Mikor kezdenek el kormányozni a mellébeszélés helyett az egészségügyben?

Legfőképp pedig: hogyan számolnak el nyolc év demagóg mellébeszélésével most, amikor nekik kell meghozni az érdemi döntéseket?

 Forrás: MTI
TovábbTovább
BezárBezár
Jobb később, mint soha - A Fidesz és a fővárosi egészségügy | 2010.11.04
 Úgy tűnik, városvezetőként a Fidesz politikusai a város egészségügyi ellátórendszerével kapcsolatban megváltoztatták korábbi véleményüket, és most már teljesen mást gondolnak, mint egy hónappal ezelőtt. Ahogy az kiderült, Pesti Imre főpolgármester-helyettesként már egészen mást mond, mint korábban ellenzéki képviselőként. Ma már úgy gondolja, hogy azt a Budapesti Egészségügyi Modellt kell megvalósítani, amit még az előző ciklusban dolgozott ki a baloldali városvezetés.
 
A hirtelen köpönyegfordítás azért felvet néhány kérdést Tarlós István és Pesti Imre hitelességével kapcsolatban.

1,    Miért mondja azt Pesti Imre, hogy "ha rajta állna, már működne a rendszer", amikor az elmúlt időszakban minden egyes alkalommal – a Fidesz frakció többi tagjával együtt – a megvalósítás ellen szavazott?

2,    Miért nem volt fontos Pesti Imrének, Tarlós Istvánnak és a fővárosi fideszeseknek közel három évig a fővárosiak egészsége akkor, amikor választási okokból össze-vissza beszéltek a modell támogatása helyett?

3,   Miért szavaztak három éven keresztül minden egyes alkalommal a budapestiek egészsége ellen? 

4,    Miért akarja Pesti Imre saját bevallása is az elkövetkező egy évet a koncepció kidolgozásával tölteni, amikor a Fővárosi Közgyűlés tavaly már elfogadta azt?

5,    Mire kell jövő októberig várni, hogy megkezdődjön a budapesti egészségügy színvonalának javítása, amikor már idén januártól működhetne a Budapesti Egészségügyi Modell?

A nyilvánvaló kérdések ellenére egyetértünk a fővárosi Fidesz új véleményével, a Budapesti Egészségügyi Modell megvalósítása nagyban javítaná a fővárosiak egészségügyi ellátásának színvonalát és a kórházak gazdasági helyzetét is. Annál is inkább, mivel a kormány hiteltelen egészségpolitikája láthatóan nem akar és nem tud segíteni a fővárosban. Ezért fogjuk támogatni az általunk kidolgozott programot, a Budapesti Egészségügyi Modell megvalósítását. Örülünk, hogy végre a Fidesz sem akar többé hazardírozni a budapestiek egészségével!
 
Forrás:MTI
TovábbTovább
BezárBezár
1.
2.
3.
4.
5.
Videósáv
Közösségi város, a szolidaritás városa
Horváth Csaba TV reklám 3
Zöld Budapest
A kultúra városa, szellemi központ